Rozellapapagáj

Származási hely: Ausztrália

Átlagos életkor: 15 év

Testnagyság (Fejtetotol farokvégig mérve) : 30 cm

Testsúly
: 70 - 100 g

Nemek megkülönböztetése
: A tojó színei tompábbak, kevesebb rajtuk a vörös szín. A fiatal madarak a tojóhoz hasonlítanak, de a fejük hátsó részén zöld folt látható


Viselkedés:     

A partmenti és hegyvidéki(legfeljebb 1250 m), fákkal nem sűrűn borí­tott területet kedveli, gyakran látható a váro­sok útjain, parkjaiban és családi házak kertjei­ben, párban vagy kisebb csapattokba verődve.  Ha kemény a tél, egy-egy táplálékkal bőveb­ben ellátott helyen 50-100 rozellapapagáj is  összeverődik. Röpte elég gyors, hullámzó jelle­gű, hangja kellemes és jellegzetes kvít-kvít, fémes csipogás; vészjele éles, átha­tó

Szeptember és január között költ faüregek­ben, halott fa is alkalmas számára.

Tápláléka:
- vörösköles, fehérköles, sárgaköles, fénymag, zab, csíkos és fekete napraforgó, szeklice,
kevés kendermag, fürtösköles, cirok, búza, árpa,
- sárgarépa, alma, gyümölcsök, fűfélék, kevés saláta

Tartás:     

Aktív természetű, jól repülő,  kemény madár, szívesen fürdik és rágcsál friss  ágakat, más madarakkal szemben kevésbé bé­ketűrő, különösen a költési időszakban. Szíve­sen keres eleséget a talajon, érdemes időnként  féregűző kúrát végezni. Voliermadár, a röpde  légtere legalább 4 köbméter legyen

 

KÉPEK A ROZELLÁKRÓL >>>

 

Rozellapapagáj
Platycercus eximius

 

A rozellapapagáj az egyik legszínpompásabb, legszebb Ausztrál papagáj! Elsősorban a szárazabb, nyílt területek lakója, így a kontinens belsejében él főként! Gyakran kisebb városokban is előfordulnak! Költési időszakon kívül is inkább párokban vagy kisebb csapatokban élnek! A Platycercus nemzetség tagja, így ő is, mint a többi tag, roppant jól repül, emellett ajánlatos egy volierben csak egy párt tartani!

Beszerzése nagyon könnyű, emellett nem mondható drága madárnak! Ha lehet csakis tenyésztőtől vásároljunk ellenkező nemű párt, mégha nem is akarunk tenyészteni! Sose vegyünk azonos nemű párt, mert az egyik madár számra fájdalmas halállal végződik... A nemek megkülönböztetése nem nehéz, a tollazat, valamint a fejforma segít! Ha mégis bizonytalanok vagyunk, kérjünk segítséget egy tenyésztőtől! A rozellapapagájt ma már számtalan gyönyörű színváltozatban tenyésztik, valamint található más Platycercus fajjal való keresztezésből adodó hibridek!Tartása nem mondható nehéznek, viszont arra oda kell figyelni, hogy a rozellapapagájnak iszonyatosan nagy mozgásigénye van, ezért a kalitkatartást kitörölhetjük a fejünkből! Egy pár számára  mindenképp ajánlott minimum 2X1X2 méteres szobai röpde, több órás röptetéssel! Ha kerti röpdébe helyezzük, akkor is mindenképp legalább 4-5 méter hosszú legyen a röpde! Védőházikóról ne feledkezzünk el! A volier mindenképp fémből legyen, az ülőrúdak pedig vastag faágak, amiket időközönként cseréljünk! Tapasztalatból mondom, hogy a rozellák szabályosan eszik a fát...  Emiatt is rengeteg rágható dolgot adjunk nekik: kérget, tobozt, kartonlapot, lombos ágakat, fajátékokat stb.  Cserepes növényeket is rakhatunk be, ami vagy köles, vagy búza vagy egyéb gabonanövény. Etetése nem jelent nagy gondot, a nimfapapagájoknak szánt eleség megfelel neki! A napraforgómagból a lehető legkevesebbet adjunk nekik, valamint földimogyorót és cirbolyafenyőmagot NE adjunk nekik! Tapasztalatom alapján zöldigénye hatalmas, már-már kielégíthetetlen. A rozelláim egy negyed almát fél óra alatt benyomtak. Avokádón kívül minden gyümölcs adható nekik, valamint zöldség, ami nincs megpermetezve, ill. alaposan le van pucolva és mosva! Állati eredetű eleségként főtt tojást adjunk nekik hetente, kéthetente egyszer! Viszont kerüljünk minden sózott, cukrozott, zsíros, fűszeres, ízesített dolgokat, így ne vásároljunk a boltokban  ilyen mézes-mázas mindenféle színben, alakban és ízben kapható csőrkoptatókat, ill. mézeskarikákat, rudakat. A madár nem tudja ezt a fajta ajándékot úgy értékelni, mint egy ember, neki nincs ilyenre szükség, emellett ezek a dolgok mind olyan anyagokkal vannak tele, melyek a madár egészségét nagymértékben károsítják! Csemegeként csináljunk mi mézeskarikát, nem nehéz, viszont mindent  belerakhatunk, amit a madarak szeretnek! Receptet a honlapon böngészve találsz az etetés részlegnél! Csőrkoptató helyett adjunk nekik inkább szépiacsontot, ami kielégíti a madár kalciumigényét is. Az enyémeim odavoltak a szépiacsontért, szinte kétnaponta kellett cserélnem, mert olyan gyorsan szétmorzsolták és megették! Ne feledkezzünk meg a madárhomokról sem, amit legjobb, ha a földre rakunk egy kisebb tálkába! 

Szapora állat, költésre könnyen fogható, ennek ellenére inkább hagyjuk a tenyésztést a tenyésztőkre, hiszen ehhez nagy szaktudás kell! Általánosságban mindenki tanácsolja, hogy rozellákat egyedül tartsuk, mert, mint a többi Platycercus faj, roppant aggresszív költési időszakban más Platycercus fajjal (Stanley, Pennant, sápadtfejű rozella stb.) és más rozellapárokkal szembe is! Én is külön tartottam őket, viszont ugyanabbana szobában voltak zebrapintyek, nimfapapagájok és hullámospapagájok, melyekkel gond nélkül lehetett közösen röptetni! Emellett megemlítendő még, hogy a madarak imádnak fürdeni! Hangosnak nem mondható, dallamos hangjuk inkább kellemes. Nagy helyigényétől eltekintve (ami megoldható!) eléggé jól tarthatók lakásban!

További információt a tartással, etetéssel, betegségekkel, tenyésztéssel és mindennapi teendőkkel kapcsolatban a honlapon böngészve találsz!

A képekért köszönet thomas Schultz fotósnak: http://th-schultz.de/gallery/albums.php

 

 

 

Leírása: E fajnak három alfaja van, melyek közül kettõ általánosan elterjedt madártenyésztõ körökben. Színes ábránk a közönséges rozella tollruháját mutatja. Ennek fekete háttollai sárga színnel szegettek. A test alsó része pedig zöldessárga. Viszont a díszes rozella (Platycercus e. ceciliae) háttollai és a test alsó része is egészen sárga. E két alfajt sokszor keresztezték már egymással, így ritkán találunk egy-egy tiszta díszes rozellát. Hossza 300-380 mm. A nõstény fakóbb.

Hazája: eredetileg a nyílt szavannák lakója volt. Kelet Ausztrália benépesülésével párhuzamosan megtelepedett az ember közelében is. Az erdõirtás következtében elterjedési területe megnõtt. Igazi kultúrmadár lett. Canberra és Sydney parkjaiban is otthonos.
A költési idõn kívül kisebb-nagyobb csapatokba verõdve járnak élelem után. Táplálékuk magvak, gyümölcsök és rovarok. Gabonaföldeken tetemes kárt okoznak. Az almát és körtét különösen szeretik. Ezzel szemben gyommag- és rovarpusztításukkal sok hasznot is hajtanak. Ezért a telepeseknek eltérõ a véleményük a rozella haszna és kára felöl.

Viselkedése: az eddig tárgyalt laposfarkú papagájokkal ellentétben a Platycercus fajok tudnak csúnyán rikácsolni is. Más papagájfajokkal és saját fajával összeférhetetlen.

Költés: a leggyakrabban tenyésztett laposfarkúak egyike. Évente kétszer is költ. Nagyságához viszonyítva aránylag kis kalickában is költ, helyigénye tehát nem olyan nagy, mint a többi laposfarkúé. Jól bírja a hideget. A szabadban is teleltethetõ, de ilyenkor szükséges, hogy a szabad volierhez egy zárt, széltõl és csapadéktól védett helyiség is csatlakozzék, amelyben az éjszakát töltik. Hosszú életû madár, és sokáig termékeny. Irodalmi adatok szerint egy rozellapár 30 évig költött, és évente 2 fészekaljat nevelt fel. Sokat fürdik, aránylag könnyen költ. A költésre beállított pár legalább 2 éves legyen. Ha szabad volierben költetünk, április közepe elõtt ne kapjanak odút. Odúméret: 20-25 cm alapterület, 40 cm magasság és 7-8 cm röpnyílás, mely az odú tetejétõl 10 cm távolságra legyen. A hím begyébõl eteti a tojót. A tojásszám 5-7. A tojó 22-24 napig kotlik. A hím naponta néhányszor az odún kívül eteti nõstényét. A rozella érzékeny a kontrollra. A fiókák lassan nõnek, de az öregek még 2-3 hétig etetik õket. Önállóvá válásuk után a fiatalokat tanácsos az öregektöl elkülöníteni. A fiatalok a nösténynél is fakóbb színûek.

Táplálásuk : nagyságukhoz viszonyítva keveset esznek. Magvak közül: napraforgómag, zab, búza, fénymag, köles, kevés kendermag, mindez szárazon és csíráztatva, föleg a melegebb évszakokban. Sok zöldeledel: saláta, tyúkhúr, a gyümölcsfák és füzfák vesszöi. A fiókák felneveléséhez adjunk sok almát, körtét, sárgarépát és piskótát.

 
(Dr. Romhányi Attila: A Föld papagájai)


Rendszertani besorolás:
PAPAGÁJFÉLÉK --- Valódi papagájok --- Rozellák
(PSITTACIDAE --- Psittacinae --- Platycercus)


Egyéb magyar nevek: Rozella papagáj

Angol neve: Eastern Rosella

Latin neve: Platycercus eximinus
(jelenlegi, illetve korábbi elnevezések)

Német neve: Rosella

Származási hely: Ausztrália

Átlagos életkor: 15 év

Testnagyság (Fejtetőtől farokvégig mérve) : 30 cm

Testsúly: 70 - 100 g

Nemek megkülönböztetése: A tojó színei tompábbak, kevesebb rajtuk a vörös szín. A fiatal madarak a tojóhoz hasonlítanak, de a fejük hátsó részén zöld folt látható

Fészkeltetés: 30x30x45 cm-es faodú, 8 cm-es röpnyílással. A tojó egyedül költ, a hím eteti, a kikelt fiókákat az elsõ tíz napon a tojó eteti, utána a hím. Kétszer is költhet évente, a költési idõszaka fogságban áprilisban szokott kezdõdni.

Tojások száma: 4 - 9

Kotlási idő: 21 nap

Kirepülési idő: 35 nap.

Etetés: Kanári keverék, köles, napraforgómag, zöldeleség, alma, gyümölcs, szokásos kiegészítõk (III. séma, lásd: Tartás, idomítás)

Tartás, elhelyezés: 70 x 50 x 60 cm-es kalit, vagy volier, melynek mérete egy pár számára 4 x 2 x 1.5 m védõházikóval felszerelve. Az ilyen helyen a madár kiteleltethetõ. Nem zajos, hangja kellemes, aktív, sokat mozgó, élénk madár, jól repül. A betegségekkel szemben jó ellenálló képességet tanúsít. Szeret fürödni, rágcsálni, a talajon mászkálni, abban turkálni, amiért rendszeres takarítására oda kell figyelnünk

Ára: 6-10E Ft

Egyéb tudnivalók: Eredeti élõhelyén a part menti és hegyvidéki (max 1300 m) fás, nyíltabb területeket kedveli, de gyakran a városokba is betér. Nyáron párokban, vagy kisebb csoportokban látható, télen viszont nagyobb, akár száz fõs csoportokat alkot. Nem félénk madár, olykor Pennant papagájokkal (Platycercus elegans) együtt látható. Fészkét élõ, vagy korhadt fák odvaiban rakja, fészkelési idõszaka szeptember és január közé esik. Röpte gyors, hullámzó jellegû. Könnyen szelídíthetõ, kedves madár.

Alfajok:
Két alfaja van:
A Platycercus eximinus cecilae feje és begye sötétebb vörös, hátán és szárnyán a szegélyek aranysárgák, farkcsíkja kékeszöld, élõhelye Queensland délkeleti, és Új-Dél-Wales északkeleti része. A törzsalakkal gyakran keveredik, ezért sok az átmeneti alak.
A Platycercus eximinus diemenensis fehér pofafoltja nagyobb, fején és begyén a vörös szín sötétebb és kiterjedtebb, hazája Tasmania.
Mutációk: 1977 óta ismert a lutínó.
Felhasznált irodalom: Dr. Romhányi Attila: A Föld papagájai, Thomas Arndt: Lexicon of Parrots

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

vissza a címoldalra







papagajok.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!